HOGYAN TANULJUNK

Kedves Olvasó!

Ön most kezdi el tanulmányait a Szofi Magyar-Amerikai Informatikai Oktató- és Konzultációs Központ valamely felsőfokú szakán. Az ezekre a szakokra – legyen az a két tannyelvű, vagy a távoktatási forma – nagyon sokféle szakmai és egyéb előélettel érkeznek hallgatóink. Vannak, akik most kerültek ki a középiskolák valamelyikéből, sokan évekkel ezelőtt érettségiztek és most munka mellett vállalják a tanulást, végül vannak olyan kollégák, akik egyetemi végzettséggel a hátuk mögött, a gyorsan változó szakmánk legújabb eredményeit, technológiáit szeretnék megismerni és elsajátítani.

Megítélésünk szerint a tanulás az egyik legnehezebb munka. Egy-egy vizsgaidőszak után más szemmel fognak nézni a ceruzájuk végét izgatottan rágcsáló gyerekeikre, akik a másnapi számonkérés „rémségei” miatt szoronganak. Füzetünk a tanulásról szól, és mint szinte minden, ez is, a tanulás technikája megtanulható.

Sok-sok vizsgával, egyetemi tanulmányokkal, több tíz éves vizsgáztatási tapasztalatokkal a hátunk mögött, szeretnénk megosztani Önnel technikáinkat, amelyek bizony nem feltétlenül egységesek. Előbb vagy utóbb mindenki kialakítja a saját stílusát, de vannak olyan általánosnak mondható tapasztalatok, amelyeket nem átadni vétek volna.

Mivel sokan család, gyerekek mellett végzik tanulmányaikat, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy félidőben, sok-sok pénzt kidobva az ablakon, egy hatalmas kudarccal a hátunk mögött hagyjuk el az „iskolapadot”, vagy a szakmailag korrekt tudással, tanulmányainkat sikeresen befejezve, válogathatunk a leendő munkahelyek között. Mivel mindenki saját magárért felelős elsősorban, ezért lehet, hogy mégis érdemes végiggondolni azt, hogy lehet hatékonyan, jókedvűen és a stresszt mellőzve is tanulni.  Nem csak Önnek, de a családjának is könnyebb, ha Ön kiegyensúlyozott, tanulása hatékony, ezért viszonylag kevés időt rabol el a többiekkel való együttléttől.

A tanulás az érzékeléssel kezdődik, így vagy úgy, de információkat gyűjtünk be, amelyek idegpályáinkon keresztül jutnak el az érzékelés feldolgozásának színhelyére az agyba. A különböző érzékelések egy része válaszreakciókra készteti a szervezetet, anélkül, hogy a reakció tudatos volna. Klasszikus példa, amikor a kisgyerek először ér hozzá a forró kályhához és elkapja a kezét. Ez utóbb akció reflexszerű, és az eset mélyen bevésődik. Pavlov – aki fiziológiai kutatásokat folytatott – állatokon végezte el azt a kísérletet, amelyhez hasonlót mi is naponta átélünk. Egy csengőhang megszólaltatása után húslevest adott kísérleti állatának, majd, közel harmincszor elvégezve a kísérletet azt tapasztalta, hogy a csengő megszólaltatása után, de még a húsleves megpillantása előtt, megindult az állat nyálelválasztása.

Gyerekeim hörcsögének ketrecében egy itató van elhelyezve, amelynek egy gombját meg kell nyomnia az állatnak, hogy vízhez jusson. Nem több mint tíz perc után az állat megtanulta, hogyan kell az itatót kezelni.

Amit érzékelünk, arra nem mindig emlékezünk. Az emlékezést a felejtésnek nevezett folyamat gátolja le. Nagyon hasznos folyamat a felejtés, bár nem minden esetben. Hogy miért hasznos? Valószínűleg nem véletlen, hogy a több millió éves evolúciós folyamatban azok az őseink maradtak fenn az idő rostáján, akik a bevésés és a felejtés maihoz hasonló egyensúlyát tudhatták magukénak. Az emberi psziché számára hasznos, ha bizonyos érzékeléseket elfelejt, elfojt.

Az emlékezet mechanizmusáról még nagyon keveset tudunk, napjaink szaktudományai az alábbi modellt fogadják el. Ingerületátvivő idegsejtjeink kétféle módon tárolják az emlékképeket. A rövid idejű emlékezet egy olyan idegi tevékenység, folyamat, amely során fiziológiai elváltozást a neuron-láncok nem szenvednek el. Az aktuálisan záruló neuron-láncok tárolják az információt, ez a dinamikus tárolás akkor szűnik meg, akkor felejtünk, ha a lánc felbomlik.

A hosszú idejű emlékezet során kémiai változások indukálódnak az agyban, megváltozik bizonyos molekulák szerkezete. Azokat az emlékképeket, amelyekre évtizedek óta emlékezünk egészen más módon, tárolja agyunk, mint azokat, amelyeket egy-két nap után elfelejtünk.

Az emlékezést segítő folyamat a bevésődés, amelynek sikere vagy sikertelensége a tanulás eredményességére közvetlenül hat ki. A bevésődés elleni fiziológiai folyamat a gátlás. Kétféle gátlást említünk meg, az affektív gátlást és a retroaktív (visszaható) gátlást. Előbbi akkor jön létre, ha idegrendszerünk felfokozott, izgalmi állapotban van. Ekkor a szervezetet koordináló idegrendszer nem a bevésődésre optimalizál, sőt, közvetlenül a „lehiggadás” után sem eredményes a bevésődés. Szélsőséges esetekben – amikor sokkos állapotba kerülünk – nem emlékezünk az eltelt egy-két perc eseményeire, se kép, se hang, mondjuk ilyenkor.  Az egyén túlélését elősegítendő, sokkos állapotban, a szervezet még az érzékelési folyamatokat is leblokkolja. Balesetek, háborús sebesülések során a sebesült például nem érzi, hogy elveszti egy végtagját, vagy hasfala szétnyílt. Ilyen borzalmas képeket láthattunk például a Ryan közlegény megmentése c. film kezdőkockáiban, a partraszállási jelenetben.

A retroaktív gátlás akkor aktivizálódik, ha hasonló dolgokat akarunk bevésni. Például szavak memorizálása után, rövid idő múlva újabb szócsoportokat akarunk rögzíteni. E két bevésési folyamat gátolja egymást. Ezt egyébként egy magyar pszichológus, Ranschburg Jenő fedezte fel.

Vannak aztán másfajta gátlások is. E sorok írója például tud olyan angol szavakat idézni, amelyet ha százszor nem szótározott ki, akkor egyszer sem, és vannak olyanok – főleg azok, amelyeket anyanyelvi környezetben, élő szituációban hallott először –, amelyekhez nem is kellett szótár, és soha sem felejtet el.

Fontos megjegyeznünk, még hivatkozunk majd rá, az ekfóriás gátlás tényét. Ez a fajta gátlás akkor érhető tetten, amikor egy nagyobb anyagrészt már megtanultunk, képesek vagyunk felidézésére, ezért félre tesszük azt, hogy a következő nagyobb anyagrészt bevéssük. Mint „derült égből a villámcsapás”, úgy vesszük észre, hogy a régebben már jól megtanult anyagból csak töredékekre emlékezünk. Ezért nem szabad a vizsga előtti utolsó tíz percben új vagy kevéssé bevésett anyagrészeket tanulni.

Az egyik leginkább gátló tényező az idegrendszer kimerültsége. Ráadásul, a regenerálódási idő, ami egyébként egyénenként nagyon különböző, viszonylag hosszú, és a különböző izgató szerek a kimerültséget csak fokozzák. Mivel a szaktudomány művelői számára ma az tűnik logikusnak, hogy a felejtés ténye gátlások eredménye, ezért nem marad más választásunk, mint hogy megismerjük azt, hogy saját idegrendszerünk az előzőekben felsorolt gátlási mechanizmusok közül melyikre érzékeny fokozottan, és melyikre kevéssé. Mint olyan sokszor, most is oda lukadtunk ki, hogy az önismeret az egyik legfontosabb dolog.

A tanulás ritmusa

Az élőlények, és így mi is, sajátos ritmussal rendelkezünk. A ritmus periodikus visszatéréseket jelent, egyfajta lüktetést. Ez a ritmus nagyon sok belső mechanizmus eredője, vannak hormonális komponensei, amelyek jórészt a szexushoz kötődnek, vannak napi jellegű, az anyagcseréhez kötődő hullámzások. Ezt a ritmust el kell fogadnunk, hosszabb ideig úgy sem tudnánk kordában tartani, illetve kemény árat kell fizetnünk a természetes ritmus felrúgásáért. A ritmus különböző szakaszaiban idegrendszerünk más állapotba kerül. Ha úgy tetszik, más tudatállapotba kerülünk. Mivel az előző fejezetben arról olvashattunk, hogy a gátlási mechanizmusok egy része az idegrendszer nyugalmi állapotának a függvénye, ezért érdemes megismerni saját mechanizmusunkat. A legfontosabb megállapításunk a következő:

A tanulási folyamat akkor hatékony, ha egy laza, nyugodt állapotban van az idegrendszerünk.

A lazaság és az enerváltság nem azonos fogalmak. Idegrendszerünk energetikai állapotai, közérzetünk, rendkívül széles skálán mozog. Két szélsőséges eset a mozdulatlanságba merevedett katatón állapot, illetve az őrjöngés. Mind a kettő súlyos egyensúlyvesztés, szakorvosi ellátást igényel. E két szélsőségtől jóval beljebb hullámzik, oda-vissza idegrendszerünk energetikai állapota. Ki ne ismerné a letörtségnek és a feldobódottságnak az érzéseit. Természetes emberi – és nemcsak emberi – érzések ezek. Jó passzban vagyok, mondom ma, majd két hét múlva úgy érzem, hogy semmi sem sikerül. Mindannyian így vagyunk ezzel. és ha ezt a periodikus változást egy ide-oda lengő ingához hasonlítjuk, akkor nem lehet az ingának a lengését megakadályozni.

Jómagam a legrosszabb állapotaimban azt „szeretem”, hogy onnét csak felfelé lehet jönni. Ráadásul, jó ha mindig tudjuk, állapotaink agyunk kémiai anyagcsere folyamatainak a terméke. Állapotaink periódusos váltakozásának az ismerete teszi lehetővé, hogy a legjobb állapotokra optimalizálva tanuljunk, végezzük a koncentrációt igénylő nehezebb munkákat.

Egyetemista koromban fiatal házas voltam. Véletlen megfigyelés eredményeként jöttem rá, hogy az ebben a periódusban szokásos veszekedések utáni állapotom volt a legjobb arra, hogy a funkcionál analízis tételeit belássam. A megfigyelés eredményeként, az összezördülések után, Fomin és Kolmogorov klasszikus könyvét olvasgattam legszívesebben. Beethoven egzaltáltan alkotott, Strauss higgadtan, hideg fejjel érkezett meg, pontban tíz órakor bécsi kávéházába, tizenkettőig zenét szerzett, majd délután más foglalatossághoz kezdett. Azaz, nem vagyunk egyformák, vagy ahogyan egy remek könyv szellemes címe mondja: Mindenki másképp egyforma.

Arra ösztönzöm tehát Önt, kedves olvasó, hogy figyelje meg Önmagát. Találja meg a saját ritmusát, legyen tisztában saját állapotaival. Nem vagyunk egyformák és legtöbb, amit tehetünk az, hogy elfogadjuk ezt a tényt.


„Nem tudok figyelni”, „Teljesen szétszórt vagyok”, mondogatjuk, amikor tudjuk, hogy tanulnunk kellene, de valahogyan nem megy, máskor pedig úgy érezzük, hogy mindent értünk, „vág” az agyunk. Valóban, a dekoncentráltság egy olyan állapot, amelyik rendkívül gazdaságtalanná teszi a tanulási folyamatot.

Viszont jó hír az, hogy a figyelem összpontosításának a képessége fejleszthető! A legegyszerűbb figyelem összpontosítási gyakorlatok a következők.

1.     Nézzünk ki egy pontot a látóterünkben. Lehet ez egy villanykapcsoló, a falon egy folt, vagy bármi más, kivéve embertársunk vagy kutyánk, macskánk, stb. tekintete. Próbáljuk meg a kiválasztott objektumot egy percig úgy nézni, hogy figyelmünket, mint egy fényszórót az éjszakában ráfókuszáljuk. Ne kalandozzon el a tekintetünk másfelé! Meglátja, hogy nem is olyan egyszerű ez a gyakorlat. A későbbiekben növeljük meg az időt két, majd három percre. Metrón utazva, sorban állva, hasznosan tölthetjük az időnket ezzel a gyakorlattal.
2.     Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor a meleg tea vagy kakaó a nyelőcsövünkön keresztül a gyomrunkba érkezik, és ott kellemes melegséget áraszt. Azt az érzést is mindenki megtapasztalhatta már, amikor félelmünkben a gyomrunk görcsösen összeszorul, és jeges hidegséget érzünk szétáradni tagjainkban. Hunyja be a szemét, dőljön kényelmesen hátra és próbálja felidézni az előzőekben említett kellemes melegség érzését! Figyelmét fókuszálja a gyomrára és képzelje el a melegség érzését! Figyelme ne kalandozzon el, szinte érezze, hogy a melegség szétárad a gyomrában!
3.     Hunyja be a szemét és próbáljon maga elé képzelni egy almát! Szinte lássa maga előtt! Nem könnyű ez a gyakorlat, de rendkívül hasznos. Figyelje meg, hogy a figyelme állandóan „ki akar törni”, el akar kalandozni.

Ezek a figyelemösszpontosító gyakorlatok nem könnyűek, de hatásuk rendkívüli. Az igazi elmélyültség egy „kegyelmi állapot”, amikor agyunk rendkívül jó hatásfokkal dolgozik. Az elmélyültség nem más, mint rendkívül fókuszált figyelem.

A már említett Pavlov fedezte fel, hogy bizonyos tevékenységek közben agykérgünk idegsejtjeinek egy része izgalmi állapotba kerül. Ezek az idegsejt-csoportok kis szigetekként képzelhetőek el. Pavlov lámpácskáinak is nevezik ezt azok, akik az izgalomban lévő neuronokat kis világító lámpácskáknak szeretik elképzelni. Az izgalomban lévő idegsejtek melletti idegsejtek erős gátlás alatt vannak, az előbbi hasonlatot folytatva nem „világítanak”. Ez a fiziológiai magyarázata az ún. szórakozottságnak.

Természetesen jelentős egyéni eltérések vannak közöttünk. E sorok írójának az egyik professzora 32 éves korában lett akadémikus. Volt szobatársai híresztelték, hogy úgy olvasott el egy matematika jegyzetet, mint más egy regényt. Azaz, nem kellett bíbelődnie a bevéséssel, a memorizálással. Az agya szinte lefényképezte a könyv lapjait. Akinek ilyen az agya, az a szerencsés kiválasztottak közé tartozik, nekünk halandóknak azonban nincs más választásunk, mint a folyamatos gyakorlás és önfejlesztés.

A lehető legrosszabb stratégia, hogy az előadáson nem figyelünk. Persze vannak jó, és vannak rossz előadók. Nem csak stílusukban, hanem abban is, hogy a tanított anyagnak mennyire vannak birtokában. De, a jó előadó kincset ér, kár lenne nem kihasználni! Az előadásra a hallgatónak is fel kell készülnie! Az általános szabályok a következők:

1.     Nézze át az elmúlt előadás anyagát! Ha kérdései vannak az elmúlt órán elhangzottakkal, akkor tegye azt fel! Nincs olyan előadó, aki ne örülne a jó kérdéseknek.
2.     Legyen tolla, ceruzája, füzete, amivel, és amibe jegyzetel.
3.     Figyeljen, és ne hagyja, hogy elvonják a figyelmét az előadásról. Előfordul, hogy az előadó halkan beszél, a tábla nem látható, stb. Ekkor bátran jelezze azt az oktatónak!
4.     Ne kezdeményezzen beszélgetést a szomszédjával, és a „bocs, de figyelni szeretnék”-hez hasonló formulákkal rázza le, ha Ő próbálkozik!
5.     Mit tegyünk, ha elveszítjük a fonalat? Előfordul, főleg matematika vagy fizika előadáson, ahol egy-egy tétel bebizonyítása néha 20-30 percet is igénybe vesz, hogy elvesztjük a fonalat, ezért egy ponttól kezdve már nem értjük a bizonyítás gondolatmenetét. Ekkor jegyezze fel a kulcsszavakat és mondatokat. Például ilyeneket: „a sorozat monoton és korlátos ezért konvergens, ez egy előző tétel volt”. Még akkor is írja ezt le, ha nem tudtad az előzőekben belátni a monotonitás és a korlátosság tényét!
6.     Az előadás után - a legjobb, ha egy másik füzetet használ erre -, tisztázza le az előadás anyagát! Ekkor újra átélheti az előadó szavait, teljessé teheti az előző pontban említett félmondatokat. A legjobb idő a megértésre és a bevésésre az előadás újra átélése. Ráadásul sokan busszal, vonattal járnak haza, ahol remek alkalom nyílik arra, hogy jegyzeteinket rendezgessük.


E sorok írójának az okozott nehézséget az előadások hallgatása közben, hogy egy-egy érdekes gondolat után „elszállt”, maga kezdte tovább gondolni - természetesen más irányba - a gondolatokat. Mire visszaért a földre, az előadó már régen más gondolatokat boncolgatott, ezért az előadás vázlataim használhatatlanok voltak. Aztán taktikát változtatva, csak a címszavakat írtam fel az előadásból, majd az egyetemi könyvtárba beülve, innen-onnan szedtem össze az előadás anyagát. Időgazdálkodás szempontjából rendkívül gazdaságtalan az eljárás, bár van haszna is, mert nincs annál nagyobb érzés, ha saját magam is rájövök arra, amire a „nagyok”.

Egy kis időmenedzselés

Számoljunk egy kicsit! A nap 24 órából áll. Ebből valamennyit aludnunk is kell, mondjuk 7 órát, maradt 17 óra. Az evés és egyéb fiziológiai szükségleteinkre elmegy 2-3 óra. Maradt 14 óra. Ha dolgozunk, akkor legalább 8 órát a munkahelyünkön vagy az iskolában töltünk, marad 6 óra. Ebben a 6 órában szeretném elvégezni a következőket:

1.     Daninak – a fiamnak – segíteni a tanulásban.
2.     Áronnak – a másik fiam – átnézni a fizika leckéit.
3.     Zsófival – Ő a lányom – beszélgetni, hogy milyen a suli, tetszik-e az óvoda után, stb.
4.     A feleségemmel beszélgetni erről meg arról.
5.     Levinni a gyerekek kutyáját naponta háromszor, sétáltatni.
6.     Készülni a Balaton-átúszásra a munkatársaimmal.
7.     Anyámat felhívni telefonon, mert folyamatosan az a problémája, hogy keveset telefonálok.
8.     Megértően végighallgatni a lépcsőházban három szomszédomat, akik folyamatosan életvezetési tanácsokat kérnek tőlem, és személyes problémáikat sorolják.
9.     Elmenni futni, mert az jó; addig sem szól hozzám senki.
10.  Ja, és egy kicsit élnem is kellene!

Lehetetlen vállalkozás, pedig, valahogyan bele kellene gyömöszölnöm a nap 24 órájába a fentieket. Csoda hogy még él, mondhatja a kedves olvasó, de javaslom, hogy írja fel a saját teendőit is, csodálkozni fog.

Az idő kincs, amelyet elszórunk, eltékozolunk, elrabolnak tőlünk, stb. Ráadásul – ez egy nagyon igaz közhelye – ez a nap soha nem pótolható. A legkevesebb, amit mondhatunk, hogy védekezzünk az időrablás ellen!

Alapvető tanácsaim a következők.
1.     Tervezze meg a napját! Reggel, tíz perc alatt össze lehet írni azt, hogy mit kell elvégeznem aznap. Már ez is óriási segítség. E sorok írója a nadrágja zsebében hordja a cetlit, amire a napi teendők vannak felírva, és boldogan pipálja ki a már elvégzetteket.
2.     Este nézzük meg, hogy mit sikerült elvégeznünk! Elemezzük ki azt, hogy egy-egy nem végrehajtott feladatot miért nem tudtunk elvégezni!
3.     Ne kívánjunk magunktól lehetetlent, ne háromnapi feladathalmazt zsúfoljunk össze!
4.     Derítse fel, hogy kik és hogyan lopják az idejét!

Különböztesse meg a családtagokat és közeli barátokat azoktól, akik az Ön számára semlegesek, esetleg ellenszenvesek. Azért kell különbséget tenni, mert azért akarunk időt nyerni, hogy az első csoportra több időt tudjunk szánni.

Az idő rablásának számos formája van. Álbeszélgetések, okoskodások, fontoskodások tartoznak az egyik kategóriába. Ekkor mások lopják az időnket. A másik kategória, amikor ugyanazt a dolgot kétszer, háromszor, ötször csináljuk meg rosszul vagy félig, ahelyett, hogy egyszer és mindenkorra magunk mögött hagynánk a megoldandó feladatot.

Röviden szólva: szervezzük meg a munkánkat! Az a pár perc, amelyet rászánunk, bőven megtérül akkor, amikor átlátjuk a teendőinket, képesek vagyunk örülni annak, hogy egy-egy feladatot megoldottunk. Ha nem így tesszük, akkor – és ez saját tapasztalat! – folyamatosan úgy érezzük, hogy a hullámok összecsapnak a fejünk felett.

Feladatainkat célszerű prioritással ellátni, például írjunk A-betűt a nagyon fontos, gyorsan elintézendő feladatokhoz, és B-betűt azok mellé, amelyek kevéssé fontosak. Akik fontosak számunkra – férj, feleség, gyerekek, közeli barát, testvér, stb. – sohase vegyük fel a feladatok közé. Tegyünk különbséget a között, hogy miért (kiért) csinálunk valamit, illetve amit meg kell csinálnunk. Egy idő után nagyon rosszul fogjuk magunkat érezni, ha az írjuk be a noteszunkba, hogy „elvinni a gyereket a moziba”, „Egy-két jó szót mondani Marinak”, stb. Ha moziba megyünk, felejtsük el a munkát, dőljünk hátra, élvezzük a filmet és gyerekünk közelségét, ha a Marival beszélgetünk, akkor felejtsük el az időmenedzselést, és megfordítva is, ha dolgozunk, tanulunk, ne foglalkozzunk mással, fókuszáljuk figyelmünket az elvégzendő feladatra.

Az időnyerésnek egy jó formája, amikor a holtidőket – sorban állás a pénztár előtt, zötyögés a villamoson, stb. – kihasználjuk. Egyetemista koromban, a villamoson utazva, fejben gondoltam végig a valós analízis kollokviumra megtanulandó bizonyításokat. Azok a tételek és bizonyítások esetében, amelyeket igazán értettem könnyedén mentek, remek memorizálási fázist jelentett a villamosozás. Ráadásul a fejben történő bizonyítások, illetve monológok elmondása során pillanatok alatt kiderül, hogy ha valamit nem értünk. Nagyon sok időt nyerünk így, mert nem kell neki készülni, teát főzni, átolvasni az újságot, megfürödni, stb., amely rituálék csak arra jók, hogy a tanulást későbbre halasszák.

Az időmenedzselés témakörével nagyon sok könyv foglalkozik, célszerű egyet-egyet átlapozni, mert sok praktikus tanáccsal segítik a kezdőt.

Anger Jakab utca Keleti pályaudvar

FelszállNagytétény-Diósd vasútállomás
113 Busz9 megálló
3 perc várakozás10 perc utazás
ÁtszállBudatétényi sorompó
114 Busz14 megálló
213 Busz14 megálló
9 perc várakozás18 perc utazás
ÁtszállKelenföld, városközpont
7E Busz6 megálló
173 Busz13 megálló
173E Busz6 megálló
7 Busz13 megálló
1 perc várakozás19 perc utazás
LeszállBaross tér, Keleti pu. M
Összesen: 20.61 km
Indulási idő: 2011/03/26 16:58
Eljutási idő: 1ó 06

festőbodza

A festőbodza
A Caprifoliaceae családba tartozó feketebodza, a Sambucus nigra L. évelő, fás bokor, 6 méter magasra is megnőhet. Tőhajtások képzésével ritka, levegős bokorrá alakul. A fekete bodza hazánkban is nagy alakgazdagságban fordul elő a lombos erdők cserjeszintjében.
Virágai öttagúak, porzói ránőttek a párta csövére. A bodza apró, sárgásfehér virágai bogernyőben állnak.
Gyümölcse nagy mennyiségben tartalmaz vitaminokat, makro- és mikroelemeket, cukrokat, savakat, cseranyagokat és pektint. Legnagyobb értéke hét antocianin-komponensből álló gazdag színanyagtartalma, amely a gyümölcskészítményeket bordóvörösre színezi. Fő antocianin-komponensei: cianidin-3- -szam- bubiozid-3-glükozid, cianidin-3-szambubiozid-5-glükozid. Nemcsak színezék-ként alkalmazható más gyümölcskészítményekhez, hanem önmagában is kiváló dzsem készíthető belőle. Virágát a gyógyszeripari teakeverékben, megfázásos betegségek gyógyítására használja fel.
A legtöbb festőbodzát az USA-ban termesztik. Kisebb mennyiségben Dániában, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban és Ausztriában is termesztik.
Magyarországon a vad gyümölcs begyűjtése folyik. Ebből évente 2000-4000 tonnát exportálunk a nyugati piacokra és közel ugyanennyi a hazai felhasználás. Exportlehetőségeinket erősen korlátozza a változó minőség. A fajtával szemben támasztott követelmény az ernyőn belüli együttérés és a legalább 5 mm bogyóátmérő. Ezeket az előírásokat csak szelektált, klónozott szaporítóanyaggal lehet biztosítani.
A hazai honosítómunka 1978-ban kezdődött. A természetes hazai állományból 1979-ben kezdődött a tartósítóipari célra alkalmas típusok szelekciója (Porpáczy és László, 1983, 1984; Porpáczy, 1987). Hétszázötven anyafát jelöltek ki és minősítettek, a további részletes elemzést a legjobbnak ítélt 64 törzsfán végezték el. Gyümölcsbeltartalmi vizsgálatot a legjobb 13 klónnál végeztek (23.4. táblázat).

A minta száma Szárazanyag
(%) pH Titrálható sav (citromsav) C-vitamin
(mg%) Antocianin
(E × 250 = 527nm) Cukor
(%) P
(%) K
(%) Ca
(%)  
13 28,01 5,07 0,40 18,81 180,0 5,76 0,16 1,22 0,49  
26 24,94 4,96 0,32 18,50 145,0 4,94 0,23 1,48 0,50  
33 25,95 4,47 0,25 19,20 225,0 4,84 0,19 0,81 0,38  
41 23,86 4,54 0,29 25,25 215,0 3,55 0,25 0,98 0,38  
42 34,52 4,34 0,26 18,50 157,5 3,80 0,26 1,38 0,47  
49 27,67 4,95 0,64 13,70 179,7 3,80 0,21 0,96 0,48  
269 25,34 4,38 0,59 23,15 362,5 3,32 0,15 0,94 0,41  
472 20,75 4,72 0,44 16,30 205,5 3,55 0,24 1,10 0,54  
479 26,91 4,78 0,35 31,25 270,0 5,34 0,22 1,12 0,37  
480 25,68 4,12 0,32 12,55 209,5 4,26 0,23 1,08 0,49  
481 24,92 4,48 0,60 21,75 210,5 2,60 0,33 1,32 0,57  
484 23,55 4,32 0,38 10,95 201,2 4,44 0,28 1,22 0,45  
500 23,30 4,72 0,48 7,15 84,7 5,34 0,24 1,25 0,54
23-4. táblázat - A bodzaklónok beltartalmának és elemvizsgálatának eredményei (a beltartalmi értékek nyers tömegre, az elemvizsgálatok száraz tömegre vonatkoznak) (Porpáczy és László, 1984)
Az egyes klónok érési ideje között 30 nap különbség van. Legkorábban, augusztus 15-én a 478-as klón érik, legkésőbb, szeptember 15-én a 269-es. Az érési idő a többi klónnál is túlnyomórészt szeptember 1. és 10. közé tehető. A hazai szelekció kiemelkedő eredménye a Fertődi 33 klón, ami a Haschberg fajta jó porzója.
Az átlagos bogyótömeg 0,09–0,45 között változott, a kocsánytömeg pedig 1,2–6,6 g között volt (23.5. táblázat). A bokronkénti termés 9-22 kg volt (tájékoztató adat).

A klón
száma Érési idő Ernyő
tömeg (g) Kocsány-
tömeg (g) Ernyőnkénti
bogyószám (db) Átlagos
bogyótömeg (g)  
13 augusztus 20. 32,1 2,2 207 0,15  
26 augusztus 20. 39,2 3,2 289 0,35  
33 szeptember 1. 100,6 3,8 319 0,31  
41 szeptember 5. 45,7 3,1 487 0,09  
42 augusztus 25. 40,4 1,2 318 0,12  
49 szeptember 5. 43,1 3,6 448 0,16  
269 szeptember 15. 36,5 2,5 265 0,17  
472 augusztus 25. 46,2 2,6 375 0,12  
478 augusztus 15. 72,8 4,1 573 0,12  
480 szeptember 5. 141,3 6,4 925 0,15  
481 szeptember 5. 80,3 6,6 496 0,16  
484 szeptember 5. 111,2 3,4 680 0,16  
500 szeptember 1. 186,2 5,5 410 0,45
23-5. táblázat - A bodzaanyanövények érési ideje és termésük jellemzői (Porpáczy és László, 1984)
Az Európában nemesített fajták öntermékenyek. Ausztriában a Haschberg (23.5. ábra) (nálunk is fő fajta) és a Donau fajtákkal évről évre 14-25 t/ha termést érnek el (Strauss és Novak, 1982). A Haschberg fajtára jellemző a középerős növekedés, a nagy bogernyő és bogyó (450 db, 5 mm feletti átmérő), a jó termékenyülés, a középkorai érés, a nagy termésbiztonság, az ernyőn belüli együttérés. Törzses fává jól alakítható.

23-5. ábra - A Haschberg bodzafajta termése (Fotó: Porpáczy Aladár)
A folyamatban lévő fajtavizsgálatok alapján leginkább együtt érő a Tubling, legerősebb növekedésű a Prägarten osztrák fajta. A Dániában nemesített fajták közül Közép-Európában is jól termeszthető a Sambu fajta. Hasonlóan jó a Korsřr is. A Németországban nemesített fajták közül a Hamburg a legáltalánosabban termesztett.
Államilag minősített fajtával még nem rendelkezünk, hazai termesztésre a Haschberg és a Sambu fajta javasolt. Klón-összehasonlító kísérletek és üzemi próbatermesztés alapján termesztésre javasoltak még az F–6., F–8., F–14., F–16., F–33. és F–45. klónok.
Művelési rendszer. A bodza egyenletes és jó gyümölcsszíneződéséhez elegendő fény kell. A túlságosan sűrű ültetés kedvezőtlen a részterméskék együttérésére. A kompakt növekedésű fajták (Haschberg, Sambu) termesztésére általánosan alkalmazott tenyészterület az 5,5×3,5 m (520 db/ha). A nagyobb termetű fajtákat (Prägarten) 6×3,5 m-es kötésben is ültetik (476 db/ha).
A telepítéshez lehetőleg kétéves, 120-140 cm magasságú suhánghoz hasonló ültetvényanyagot alkalmazzunk (Porpáczy és Porpáczyné, 1990).
A fekete bodza természetes állapotban eléri a 6 méteres magasságot is, ami megnehezíti a kézi szedést, ezért metszéssel olyan formát kell kialakítani, ami a lehető legtöbb gyümölcs betakarítását teszi lehetővé a talajszintről, mérsékli a tősarjképződést, és egyenletes termésmennyiséget ad az egymást követő években.
A bodzabokor hajtásainak csúcsdominanciája nagyon erős, ezért 2-2,5 méteres hajtást is fejlesztenek egy év alatt. Gazdasági célkitűzéseinknek az 1-1,2 méter törzsmagasságúra nevelt „bodzafa” felel meg leginkább.
Alakító metszése. A faiskolából beszerezhető szaporítóanyagot fás dugványozással állítják elő. Ennek erős gyökérzete és egy vagy két erős vesszeje van. Ültetés után csak egy vesszőt hagyunk meg, amit visszametszünk az alsó két fejlett rügyre. Az első évben a növény két erőteljes hajtást hoz a visszametszett vesszőből, de a rejtett rügyekből is kaphatunk gyenge hajtásokat. Május végén hajtásválogatással meghagyjuk a felső rügyből keletkezett legfejlettebb hajtást, ezt karóhoz kötjük, hogy egyenesen fölfelé növekedjék. A meghagyott hajtás még abban az évben elérheti a 2 méteres magasságot. A következő évben a kívánt törzsmagasság felett két nódusszal visszametsszük a suhángot. Ennek hatására négy erős koronavesszőt kapunk (sudár nélkül), és kifejlődik néhány gyenge törzserősítő is (Strauss és Novák, 1982; Schmidt, 1987).
Első fázisban a koronavesszőket (erős növekedés esetén, megfásodás után még abban az évben) két-két nóduszra metsszük vissza. Az ikerrügyekből alul gyenge, lelógó termő vesszők képződnek. A felső rügyekből feltörő, erős vesszők fejlődnek, amelyeket a második fázisban újra két-két rügyre metszünk vissza. Ezek al- só rügyeiből újra lecsüngő termő vesszők alakulnak ki. A felső rügyekből fejlődő erős vesszők közül a külsőket hagyjuk meg, a belsőket tőben kimetsszük, hogy a korona belseje levegős legyen. Egyúttal a törzserősítőket is eltávolítjuk. Így kialakul a kívánt korona, ami 15-25 különböző korú gallyból, illetve vesszőből áll (23.6. ábra).

23-6. ábra - A bodza metszése (Porpáczy, 1987) Felső sor: az első metszési fázis és hatása; Alsó sor: a második metszési fázis és hatása
A továbbiakban ritkító metszéssel tartjuk termőegyensúlyban a koronát.
Talajművelés, tápanyag-gazdálkodás. A szélsőségesen gyenge területeket leszámítva, nem igényes a termőhelyre. Sem a talaj fizikai összetétele, sem a kémhatása nem befolyásolja termeszthetőségét. Leginkább mégis az ember által bolygatott rudeális területeken telepszik meg, mert ott nitrogén- és vízigénye jobban kielégül. A nitrogénben és szerves anyagban gazdag, közepes mésztartalmú talajon feltűnően jól fejlődik. Síkon és lejtőn egyaránt termeszhető.
Az egyenként rendszeresen kifejlődő 2 méteres hajtások képzéséhez és a 30-50 kg gyümölcs beérleléséhez a tápanyagot rendszeresen pótolni kell.
A talaj telepítés előtti feltöltési szintjére a következők az irányadók (a 0-40 cm-es talajrétegben mg/100 g talajra vonatkoztatva):

P2O5 K2O  
homok homokos vályog vályog agyag, nehézagyag  
8–12 15 20 25
A termőültetvények tápanyag-utánpótlását Ausztriában szennyvízderítő-iszap adagolásával biztosítják. Alkalmanként mélyműtrágyázást is alkalmaznak.
A bodzaültetvényeket a harmadik évtől rendszerint füvesítik, kizárólag a facsíkot tartják gyommentesen.
Öntözés. A bodza vízigényes növény. Főleg a gyümölcsfejlődés középső szakaszában, július közepén–végén igényel sok vizet. Jó vízgazdálkodású területen öntözés nélkül is termeszthető. Gyökérzete mélyre hatoló.
Betakarítás. Európában kizárólag kézzel szüretelik a termést. A kézi szedés teljesítménye nagymértékben függ a termés mennyiségétől. A vadon termő bodza begyűjtése alkalmával 20 kg/óra teljesítményre számíthatunk.
Amerikában megoldották a bodza gépi betakarítását. A gyümölcsöt ernyőstől, egy menetben szüretelik. Vastagabb rétegben (20 cm felett) léeresztésre hajlamos.
Szedésre érett az a gyümölcs, amelynek részterméskéi 95%-ban bordósfeketére színeződtek.